Fülvédővel a játszótéren
2017. július 23. írta: Hornyák Mariann

Fülvédővel a játszótéren

Ti mit kerestek itt?

free-shipping-for-summer-earbanz-kids-hearing-protection-2-1-400px-400px.jpgTalán már Te is láttál gyerkőcöket, babákat és nagyokat is, akik fülvédővel a fejükön jönnek - mennek az utcán. Kimennek a boltba, játszótérre, talán még egy fesztiválra is. Lehet, hogy ez egyáltalán nem zavar, sőt még el se gondolkodtál, minek az a vacak a fejére. De az is lehet, hogy Téged ez kifejezetten piszkál, mert sehogy se érted, hogy mi a fenének gyötrik a szerencsétlen gyereket, minek viszik ki egy koncertre, ha nem bírja? Hogy lehet egy szülő annyira önző, hogy rángatja magával a kicsit mindenfelé, csak mert ő nem bírja ki egy fesztivál nélkül. Azt is gondolhatod, hogy ez valami új divatmarhaság. Ez a fülvédő-mizéria egyre inkább elterjed, a szülők meg hülyét csinálnak a gyerekeikből ezzel. 

Bármit is gondolsz, kérlek, engedd meg, hogy elmeséljek egy rövid történetet.

Van egy fiam, aki autizmussal született, szenzoros feldolgozási zavarral megspékelve ezt. A hiperaktivitását most hagyjuk, csak azért említem, hogy értsd: a gyerek gyors. Nagyon gyors. Nem töpreng, nem gondolkodik. Dönt és cselekszik, a másodperc tört része alatt. Szenzorosságából fakadóan minden érzékszerve érzékeny. A zajoktól fáj a füle, a tömegtől ingerült lesz, A szagok, a sok zene, beszéd, színek, fények nagyon hamar túltelítik az ő idegrendszerét, és az konkrétan leáll. Úgy kell elképzelni, mintha egyik pillantról a másikra a gyerekben leállna az operációs rendszer, és csak egyetlen program futna megállás nélkül: a meneküléskényszer. És ilyenkor ő egyik pillanatról a másikra összeomlik. Ez az, amit Te hisztinek látsz.

Vagy, ami ennél veszélyesebb nyilvános helyen: elfut.

Természetesen egészséges gyerekeknél is így működik a telítődés, minden embernek van egy küszöb, amit nem szabad átlépni. A szenzoros gyerekeknél ez néha csupán 3-5 perc.

Én naív, tudatlan voltam. Azt tudtam, hogy a gyerekem érzékenyebb, tudtam, hogy más. De nyilván nem teszteltem őt minden helyzetben még. Körülbelül 2 éves lehetett, amikor először elvittem egy plázába. Egy órát töltöttünk bent, ügyet kellett intéznem, vásárolni akartam és meginni egy forró csokit. A fiút nagyon nagy koráig hordoztam erre kialakított hordozóban, így aznap is többnyire hordozóban volt. Amikor elindultunk haza, szépen jött mellettem, fogta  a kezemet, de már láttam rajta, hogy fáradt. Mentünk az utcán a buszhoz, amikor a megállóban elengedtem a kezét, hogy a szatyraimat letegyem a padra. És akkor elszaladt. Gondolkodás nélkül utánna rohantam, az összes pakkomat hátrahagyva. Egy négysávos út közepén értem utol. Minél jobban ordítottam, annál gyorsabban szaladt. Amikor végre elkaptam, rúgott, ütött, visított. Nagyon sírt, ahogyan nehezen belepréseltem a hordozóba a hátamra, ütötte a fejemet. Soha azelőtt nem történt ilyen, mindig nagyon szabálykövető és engedelmes gyermek volt, akivel meg lehetett beszélni mindent. Mivel 7 hónaposan állt fel, 10 hós korában már igenis el kellett beszélgetnünk rendszeresen a KRESZről, pontosan tudta, hogy meg kell állni a járda szélénél, mielőtt átmegyünk az úton. Akkor az az egy óra stressz, zaj teljesen kimerítette. Hazáig zokogtam. Azóta tudom, hogy nem mehetek vele olyan helyre, ahol szól a zene és sok ember van. A fülvédőt nem fogadta el. Pedig az életét mentheti meg egy gyermeknek. Nekem szerencsém volt, és csak egy kis leckét kaptam, mert épp nem jött autó az úton. 

Már ezelőtt az eset előtt is elég specifikusan terveztük a programjainkat, figyelembevéve annyi minden apróságot. Ez megtanított minket arra, hogy egy "most az egyszer kibírja" gondolat a gyermekem életébe kerülhet. 

Ha elfogadná a fülvédőt, ráadnám. És akkor elmehetnék a piacra vagy a bevásárlóközpontba úgy, hogy nem kell bébiszittert szerveznem a gyerek mellé, míg én megveszem a vasárnapi leveshez a répát. Megtehetném, hogy nem online rendelek, hanem emberek közé megyek. Megtehetném, hogy találkozom a barátnőmmel egy nyilvános helyen, míg a gyerek játszik, rajzol, mesét néz mellettem nyugodtan és biztonságban. Ha elfogadná a fülvédőt, bevihetném egy játszóházba. Járhatnánk játszótérre akkor is, amikor más gyerekek vannak ott, hogy lásson olyat is. 

swing-2180703_1920.jpg

De ha el is fogadná ő a fülvédőt, vajon elfogadnák-e őt a fülvédővel együtt? Vajon megkérdezné-e bárki tőle, hogy "minek jött a játszótérre?", és vajon bárki azt gondolná-e, hogy a fiam nem játszhat együtt az ő gyerekével, mert ... nem is tudom, miért... talán mert egy négyéves kisgyermek félelmetes? Talán mert akkor el kellene magyarázni a sajátjának, hogy ez a gyerek más? 

 

Sajnos sokakat kirekesztenek a játszóterekről, mert mások. A fogyatékos gyermek vajon nem hintázhat? Aki más, az nem szeretheti a mászókát? 

A fiamnak érzékeny a füle, a hallása. Ez a probléma kezelhető, de a stigma, a kirekesztés örökre a lelkébe ég. Ha látsz egy anyát egy fülvédős gyermekkel, kérlek, mosolyogj rá! Kérlek, engedd meg, hogy mellettetek játszon. Kérlek, gondolj bele, hogy a szülők mennyi mindent megtesznek azért, hogy az a kicsi gyermek ugyanolyan boldogan éljen, mint mások gyermekei.

Ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged a szenzorosság miatt, ha szeretnél egy értő közösségbe kerülni, akkor írj nekünk bátran. Alapítványunk a figyelemfelhíváson túl konkrét programokon keresztül is segíteni akar az érintett családoknak.

Ha ismersz fülvédős gyermeket, kérlek, oszd meg vele a cikket, hogy lássa, nincs egyedül. 

Üdvözlettel (csak halkan):

Mariann

Kék Erdő Alapítvány

Debrecen

 

Fotó forrás: sensorykidstore.com és pixabay

A bejegyzés trackback címe:

https://fairylandgarden.blog.hu/api/trackback/id/tr2812682019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása