Volt olyan önkéntes segítőnk ma, aki Budapestről érkezett hozzánk Debrecenbe, csak azért, hogy a hétvégén dolgozhasson a kertünkben. Volt, aki Hajdúszoboszlóról jött át, hogy nekünk szentelje az egész napját. És ehhez mit tett hozzá az időjárás??? Az öreg kaporszakállú ugyancsak megérdemelne egy csúnya ejnye-bejnyét a mai teljesítménye alapján!!

Amikor már így nézett ki az ég, tudtuk... ma többet már nem festünk. Kicsit haladtunk, de a hangulatunkat nem törte le a vihar sem. 

Reggel folytatjuk a munkát. Elkészülnek az elkövetkező két hétben a magaságyások, a zenefal, a célba dobó, a sárkonyha. Lesz egy nagy filagóriánk, szélcsengőnk és ajándékba kaptunk egy-két alapanyagot még, amiből játékokat fogok készíteni (ez még titok).

Az első ovis tankertes foglalkozáson az ovisok megtanulják azt, hogy hogyan kerül az étel az asztalra. Majd arról fogunk beszélgetni, hogy ki mit szeret, ki mit ehet, ki hogyan szeret enni. Beszélgetünk az ízlelés, a szaglás és a tapintás érzékenységéről. Arról, hogyan emésztjük meg az ételt, és mi történik akkor, ha valami baj van a pocakban. Mi az egészséges étel, mi az, amit kerülni kellene.

Saját veteményesükbe fognak vetni, ültetni különböző zöldségeket az ovisok (meglátjuk, mi lesz az, amit akkor még lehet palántálni). Sajnos, idén kicsit már megkésve kezdjük ezt, de nem akartunk egy egész évet várni. Viszont a kertet teljesen önerőből (anyagilag és fizikailag is) építjük egyelőre, így nem haladunk gyorsan. Mindenki dolgozok a hétköznapoknak, kicsik a gyerekek, stb, de azért haladunk. És mivel nem egy rövid távú célt tűztünk ki, igazából nem sietünk sehova. 

Jövőre több ovis csoportot is tudunk majd fogadni, idén sajnos csak egyet. Apró, pici lépésekkel haladunk, de addig is megtervezem a szenzoros játszó órát, amire majd lehet jelentkezni picibaba kortól intézményi kereteken kívül is.

Már nagyon várjuk, hogy bővíteni tudjuk a kertet, azaz megvehessük végre a tanyát, erdőt és megnyithassuk a nagyvilágnak!!!

Haladunk tehát! 

Üdv,

Hornyák Mariann