Lassan öt éve vagyok anyuka, a kisfiam pedig mindig is másként érzékelt mindent, mint a többi gyerek. Mást csinált és máskor. Pont tegnap nézegettem a régi fotókat, és találtam egyet 19 hónapos korából, amikor egy étteremben késsel-villával eszi a saját porcelán tányérján az ételt. Persze etetőszékben, mert még nagyon pici.

A pépes bébiételeket soha nem fogadta el. A kistestvérével már nem is próbálkoztam, azonnal igény szerinti hozzátáplálással kezdtünk, egyedül evett, ami kellett neki, azt kiválogatta. Kis husi gombóc, most 16 hónapos, már a húslevest, a rizst is egyedül eszi kanállal.

Az én gyerekeim nem mindenben átlagosak. A nagyobbik fiam autista. Mindig is tudtuk, hogy ő valahogy nem olyan, mint a többi gyerek. Kb 2 éves volt, amikor ez határozottan megfogalmazódott bennem, és hosszas kutakodás után én már hangosan ki mertem mondani ezt. Ezzel együtt tanultam a Szenzoros Feldolgozási Zavarról, a Sensory Processing Disorder, SPD-ről. Ez kicsit ilyen bogár-rovar esete, nem minden szenzoros gyerek autista, de van itt egy csavar: nem minden autista szenzoros. 

Van olyan gyerek is, aki nem szenzoros, nincs SPD-je, mégis hiperérzékeny, Highly Sensitive Child, HSC. Ez azonban egy teljesen külön szakirodalom, mert a HSC nem egy zavar miatt érzékeny, hanem az az ő személyiségjegye, úgy, mintha introvertált vagy hedonista jellemvonásai lennének. Ő csak úgy simán érzékenyebb a tapintásra, a szagokra, a lelki terhekre. Ezek a lurkók empatikusak, sőt, sokszor túlságosan is átérzik a körülöttük élők helyzetét.

Az SPD-s gyermek egy idegrendszeri zavar miatt érzékeny. Ezt sokszor nem is diagnosztizálják külön, csupán az autizmus tüneteként tekintenek rá. Pedig a hétköznapokban ez elég komoly nehézségeket hoz. Nem mindegy, hogy milyen anyagból van a zokni, gombos-e a nadrág, mennyire bő a pulcsi ujja (ha egyáltalán képes felvenni hosszú ujjút), sikítófrász tör ki egy csepp víztől a zoknin vagy éppen a tányér és a pohár egymáshoz viszonyított helyzete az asztalon okoz kihívást. Gond egy átrendezett polc, egy új ruhadarab, a napi rutin változása pedig rémálom. A dührohamok, az úgynevezett "sensory overload", amit talán túlpörgésnek szoktak hívni itthon. De ezekkel valahogy még ellavíroz az ember. Mi van akkor, ha ez a rugalmatlanság betör a konyhába? 

Mármint, érted!? A konyhába!! Az én konyhámba. Abba a konyhába, ahol a változatos ételek, a gazdag ízvilág, a csinosra dekorált teríték, a pikáns mártások, a zöldfűszerek uralták a teret még 5 évvel ezelőtt. A konyhám volt mindig a menedékem. Az én birodalmam. Mindig imádtam vendégeket fogadni, elkápráztatni őket a művészetemmel. Mert ez is egyfajta művészet. Létrehozol valamit, ami azelőtt még nem volt. Valamit, ami szép, ami kedves az érzékszerveidnek.

Majd bejön a konyhába az autista, a szenzoros, és öklendezik az illatoktól, undorodik a textúrától, gusztustalannak tartja a tálalást, fél a zöldfűszertől, és mindent élből elutasít, ami nem egyszínű, tiszta, áttekinthető és veszélytelen. 

Hamar kitapasztalja, hogy a sima, natúr rizs nem bánt, mindig ugyanolyan az íze. A sült krumpli nem hordoz veszélyt, lehet rá számítani. A sarki pékségből a kakaóscsiga sem veszélyforrás. Így minimumra csökkenti azoknak az ételeknek a számát, amit hajlandó elfogyasztani, és ezzel biztonságban érzi magát. Komfort zónán belül marad. Ezen sokan megyünk át. Ez nem válogatósság. Nem, ha éhen hagyom, akkor sem fog pörköltöt enni. Higyje el mindenki, kedves családtag, rokon, barát, szomszéd és a néni a buszról, hogy a gyerek soha semmilyen új ételt nem fog megkóstolni sem, akármilyen éhes. Mert ez a gyerek nem válogatós, nem nyafika, és nem, nincs elkényesztetve. Talán még nem merült fel másokban, szóval gondoltam leírom, a szülők, akik ilyen gyerkőcöt nevelnek, már kipróbáltak ezt-azt. Feltételezhetjük, hogy a szülő nemtörődöm, buta, tájékozatlan, fél a gyerektől, fél a hisztitől, rossz szülő stb stb.. bármit gondolhatunk, de egy biztos: ezek közül egyik sem segít. Az segít, ha elhisszük, hogy bizony a szülő már próbált adni mást is a gyerekének kakaóscsigán kívül. Nem egy percet töltött már el aggodalommal, bizonytalanságban. Így tehát, tegyük azt, ami segít: higyjünk az anyának és az apának. Higyjük el, hogy a gyerek más. Ez az első lépés.

Azután pedig megpróbálhatjuk szülőként vagy szülőket segítve felfedezni azokat az okokat, ami miatt a szenzorosság fennáll, és a módokat, hogyan enyhíthető.

Én csak egy anyuka vagyok. Ezt többször is hangsúlyozom. Az Alapítványomat a szenzoros gyerekeket segíteni hoztam létre, és a programjaink pontosan nekik szólnak. De én nem vagyok orvos. Így azokat tudom összefoglalni, amikről azt olvastam, hogy több ezer magyarországi autistákat nevelő családnak segített.

1. méregtelenítés, féregtelenítés

2. bélgyulladás, ételallergia kivizsgálása

3. egy diéta, ami toxinokat von ki az étrendből (pl.: hisztamin, glutén, finomított cukor, kazein, laktóz, tojásfehérje kivonása), és az allergén anyagokat is eliminálja

4. vitaminok, ásványi anyagok és pro-, prebiotikumok pótlása, táplálékkiegészítőkkel az idegrendszer támogatása

5. szenzoros integrációs terápia, esetleg TSMT, szenzoros torna

Mi még nem járunk ott, hogy múltidőben beszéljek a diétáról vagy annak eredményességéről. Most kezdjük a parazitaírtást. 

Azt azonban elhatároztam, hogy segítek neked, nektek, írok majd magyarul is arról, hogyan kezdtük el lépésről lépésre. Nekünk enyhülést hozott. A hétvégén bográcsban készült lestyános paprikás krumplit evett a fiam, szottyosan, ahogy illik. Másnap a paprikáscsirke szaftját rászedte a tésztájára. Paprikamaggal, zöldfűszerrel együtt. Átalussza az éjszakát, és minden héten hajlandó megkóstolni egy új ételt. Legutóbb paprikába harapott. Nem ízlett neki, de megpróbálta. Azt mondta, meg fogja próbálni majd máskor újra. Ez a hozzáállás az, ami reményt ad. És ezt nem tudtam volna elérni, ha hagyom, hogy a cukros, koffeines, gluténos kakaóscsigát majszolja tovább, főleg, hogy ő a tejcsokival leöntöttet szerette a legjobban.. huhh finom is az, nem vitatom...de minden benne van, ami nem tesz jót az idegrendszer fejlődésének. 

Ha szeretnél továbbolvasni, akkor a blogomon a szenzoros fejlesztőkertünk épüléséről találsz egyelőre részleteket.

Ha mennél tovább a "konyha-témában" akkor ajánlom a GAPS diéta, szenzoros diéta, autista diéta, gluténmentes, tejmentes,  DSZIT keresőszavakat. Vagy ha szeretsz angolul olvasni és érdekel, hogy én hogyan indultam el a diétával (akkor még nem is tudtam, hogy ez az autisztikus tüneteket is enyhíteni fogja, csak az ételallergia miatt kellett), klikk ide, az amazonról megveheted e-book vagy nyomtatott könyv formájában a nemrég megjelent SPD on the Plate című könyvemet.

Hamarosan írok még tippeket, addig is olvass, tájékozódj, és hidd el, normális, hogy aggódsz, és az is, hogy félsz ettől az egésztől. Totál para szerintem. Ölellek szeretettel, Mariann